Magány

Tikverőzés 2013.

A mohai tikverőzés húshagyó kedden megrendezett alakoskodó farsangi népszokás. Elnevezése a tyúkok jelképes megverésére, botolására utal, aminek termékenységvarázsló szerepe van.

Négy tipikus alak jelenik meg: a szalmatörök, aki szalmával kitömött fehér ruhájában próbál járni, őt bökdösik és gúnyolják, így űzve tréfát a 150 év után elkergetett törökökből; a "lányok", akik az ételadományokat gyűjtik (kolbászt és tojást, azaz tipikus termékenységvarázsló szimbólumokat), a bohócok, akik az lányruhás adománygyűjtőket őrzik, másfelől a  falu apraja-nagyjának (és az egyre több érdeklődő turistának) arcát bekormozzák (manapság inkább grafitport használnak). Az utolsó alak a kéményseprő, aki egyrészt szerencsehozó szerepe miatt elmaradhatatlan, másrészt pedig a füstölőkből szerez utánpótlást az ételadományokhoz.

A fiúk a kultúrház udvarán egybegyűlnek, majd végigjárják a falut, bezörgetnek a házakba, és bekéredzkednek a tyúkudvarokba, hogy a tojók fenekét botjukkal megütögessék, és alaposan be is kormozzák őket. A tikverőket ezután hálából adományokkal látják el. Onnan sem távoznak üres kézzel, ahol nem jutnak be a házba, hiszen ezeken a helyeken a kerítésre akasztva találnak nekik szóló ajándékot. Ahogy továbbvonulnak a falu utcáin, minden szembejövő arcát bekormozzák.
A hiedelem szerint a tyúkok megverése a termékenységet növeli, és ugyanezt a célt szolgálja, hogy a maskarások botjukat meglengetik a lányok szoknyája alatt, a bekormozás az ártó szellemek és a betegségek távoltartása miatt fontos. (forrás: Wikipédia)

Tél és tavasz

 A két kép 24 óra különbséggel készült.

Téli hajnal

És hajnalban megjelentek az entek...

Hej halászok!

A hajnal első sugarai a halászt még a tengeren találják. A török szokásoktól eltérően, ahol a halászat nagyipari módszereit részesítik inkább előnyben, Görögországban még élő (s nem feltétlenül a turizmushoz kapcsolódó) foglalkozás a halászé.

 

Délben már a kikötőben pihennek a halászhajók, a hálók is forró álmukat alusszák a parton, a halak eladva a délelőtti pszaragórán (halpiacon).

Este pedig, miközben hátunk mögött egy újabb munkanapra (éjre) készülve lassan kisorjáznak a tengerre a halászbárkák, mi egy pszarotavernában élvezzük az aznapi fogást. Bár az étlapon sok halféleség szerepel, a pincér csak kétféléből enged választani: - Ma ez volt a fogás - magyarázza. Gavrost eszünk. Amúgy nemigen kedveljük a halat, de ez most fenséges. Talán része van abban a balzsamos éjszakának, meg az öböl túloldalán, Nafplion fellegvára mögül felemelkedő Hold sárga képének, vagy a legendás görög vendégszeretetnek, hogy ez a vacsora bekerül a családi legendáriumba, de a becsületes, kemény, kétkezi munkának, ami elénkvarázsolta, bizonyosan.

Még Nafpaktosról

Nafpaktos sok vihart látott kikötőjének keleti bástyája. Miguel de Cervantes is nagyrészt ilyennek láthatta, mivel Spanyolhon irodalmának legismertebb képviselője is részt vett a lepantói csatában, ahol is egy muskétalövedéktől komolyan megsebesült, bal karja mindörökre lebénult. Ragadványneve is innen származik: el Manco de Lepanto (azaz Lepantó rokkantja). Később több művében is megjeleníti a csatát.

A lepantoi csatában részt vevő mintegy 250 török hajó bizonyára nem fért be mind az aprócska kikötőbe, mely a képen telihold fényében fürdik.

Giorgos Anemogiannis (1796-1821) szobra, kezében az elmaradhatatlan fáklyával a kikötő nyugati bástyáján. Görögország nemzeti hőse az 1821-es függetlenségi háború idején egy merész akcióban megpróbálta felgyújtani a kikötőben horgonyzó török hajóhadat, ám rajtavesztett. A törökök elfogták és halálra kínozták.

Lepantó

Nafpaktos éjjel

Ha 441 évvel ezelőtt létezett volna e fölöttébb romantikus és kényelmes szálloda, ahonnan ez az éjszakai fotográfia készült, akkor páholyból nézhettük volna a lepantói tengeri ütközetet, mely minden idők legnagyobb Földközi-tengeren vívott tengeri csatája volt, majd' 300 hajó süllyedt el. Nafpaktos ma bájos kisváros, hangulatos kávézókkal, tavernákkal, no meg egy hegy tetején trónoló romos velencei fellegvárral.