2014. december 11., csütörtök

Karmylassos

1923-ban egy nagyszabású lakosságcsere kapcsán a görögök elhagyták a csodás fekvésű városkát, azóta lakatlan.

2014. szeptember 4., csütörtök

A közmunkás Splitben

A halárus nem sokat vesződik az eladhatatlannak ítélt hallal, csak fölnyújtja a levegőbe. Egy másodperc sem telik bele, és megérkezik a Takarító...

2014. július 4., péntek

Országúton

Az a fura, hogy ezek a csodálatos bogarak ebben az alakban csak pár hétig élnek. Vöröses színű szarvuk csak egy valamire jó, bunyóra. És persze mi másért bunyóznának, mint a csajokért. Az győz, aki lehajítja ellenfelét a fáról, jutalmul párosodhat a nősténnyel. Ez az aktus akár napokig tarthat, csak fekszenek egymáson mozdulatlanul, mintha a dolgok csak a képzeletükben történnének. Utána hősünk elpusztul. A vesztes sem jár jobban , ő a szégyenbe pusztul bele. A nőstény azonban sokkal tovább él, hiszen még petéket kell raknia. Akár Fellini hősei, ezek a lények sem választhatnak, járják a rájuk kiszabott utat. De azt, hogy vajon a képen Zampano vagy Il Matto látható, sosem tudjuk meg.

2014. június 26., csütörtök

Weöres


Méh-raj duruzsol szellős fák alól,
Fürjek dala szól tó partján.
Sok-száz buzakalász érik, hajlik,
Táncol ragyogó fény karján.
Lengő gabonánk szépen gyarapodik,
Kedvünk magasodik, égig száll!
Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk,
A virág, a gyümölcs békét vár.

2014. április 17., csütörtök

2014. március 30., vasárnap

22 éve

Keresgéltem a régi képeim között és ezekre akadtam. Párat digitalizáltam. Egy 1992-es Zsarátnok táncházon készültek, talán a Lágymányosi Közösségi Házban. Még ma is imádom a zenéjüket.
Nikola Parov

Perger László

Barvics Iván

2014. március 21., péntek

A 20. Országos Ölelésnap




A minap, egy napfényes délelőtt, országszerte furcsa emberekkel találkozhattunk, akik csak úgy, idegenül meg akartak minket ölelni. Jómagam Székesfehérváron kaptam lencsevégre őket. Míg a mozgalom az USA-ban 1986-ban indult, addig Magyarországon ötéves múltra tekint vissza. Az ölelés és a szeretet megnyilvánulásának pozitív hatásairól már sok cikk szól, így engem inkább most a szociológiai vetülete érdekelt: Mit szólnak az emberek, ha valaki odaállít eléjük egy "ingyen ölelés" táblával. Nos, a válasz igen tanulságos.
1. Az emberek igen kis része nyitottan és elfogadóan azonnal ölelésre tárja a karját.

2. Kicsit többen rögtön és véglegesen elutasításba menekülnek.
3. Az emberek túlnyomó többsége azonban némi riadt gyanakvás után  hajlandó örömmel elfogadni a felkínált ölelést és viszonozni azt.
Persze engem ez utóbbi érdekelt igazán, s megpróbáltam rájönni a mozgatórugókra. Az ok a kapitalizmusban kereshető. A kapitalizmus attribútuma a profitmaximalizálás, minden más sokad-rangú. A korai kapitalizmussal ellentétben, ahol a termelőoldal erősítése jelentette a problémát, ma inkább az értékesítés a fő gond. Mára a piacszerzés olyan kifinomulttá és gátlástalanná vált, hogy a legszorosabb emberi kapcsolatokat sem kíméli, a "business" barátságokat tesz tönkre, lásd pl. az MLM rendszert, mely pontosan erre épül.
Így arra gondoltam, hogy a táblán szereplő "ingyen" felirat lehet többek között ludas a kezdeti gyanakvásra. Az emberek megtanulták, hogy ami ingyen van az végül nagyon sokba kerül. Így az "ingyen" szónál megriadnak, s mikor az "ölelés"-hez érnek, megnyugszanak.
A korosztályi és a szociális megoszlás is érdekes volt. A fiatalabb "menők" egyértelműen nem ölelkeztek, míg idősebbek vagy elesettebbek hálásak voltak a szeretet-megnyilvánulásért. Egyértelműen úgy látszott, hogy a székesfehérvári Ölelésnap sok embernek lopott örömet a szombatjába, Pongrácz Gergő fehérvári ölelés-aktivista szerint pedig a szeretet nem lehet árucikk, tehát a kapitalizmus is kapott egy nagy pofont.