Tikverőzés 2013.

A mohai tikverőzés húshagyó kedden megrendezett alakoskodó farsangi népszokás. Elnevezése a tyúkok jelképes megverésére, botolására utal, aminek termékenységvarázsló szerepe van.

Négy tipikus alak jelenik meg: a szalmatörök, aki szalmával kitömött fehér ruhájában próbál járni, őt bökdösik és gúnyolják, így űzve tréfát a 150 év után elkergetett törökökből; a "lányok", akik az ételadományokat gyűjtik (kolbászt és tojást, azaz tipikus termékenységvarázsló szimbólumokat), a bohócok, akik az lányruhás adománygyűjtőket őrzik, másfelől a  falu apraja-nagyjának (és az egyre több érdeklődő turistának) arcát bekormozzák (manapság inkább grafitport használnak). Az utolsó alak a kéményseprő, aki egyrészt szerencsehozó szerepe miatt elmaradhatatlan, másrészt pedig a füstölőkből szerez utánpótlást az ételadományokhoz.

A fiúk a kultúrház udvarán egybegyűlnek, majd végigjárják a falut, bezörgetnek a házakba, és bekéredzkednek a tyúkudvarokba, hogy a tojók fenekét botjukkal megütögessék, és alaposan be is kormozzák őket. A tikverőket ezután hálából adományokkal látják el. Onnan sem távoznak üres kézzel, ahol nem jutnak be a házba, hiszen ezeken a helyeken a kerítésre akasztva találnak nekik szóló ajándékot. Ahogy továbbvonulnak a falu utcáin, minden szembejövő arcát bekormozzák.
A hiedelem szerint a tyúkok megverése a termékenységet növeli, és ugyanezt a célt szolgálja, hogy a maskarások botjukat meglengetik a lányok szoknyája alatt, a bekormozás az ártó szellemek és a betegségek távoltartása miatt fontos. (forrás: Wikipédia)

Tél és tavasz

 A két kép 24 óra különbséggel készült.

Téli hajnal

És hajnalban megjelentek az entek...

Hej halászok!

A hajnal első sugarai a halászt még a tengeren találják. A török szokásoktól eltérően, ahol a halászat nagyipari módszereit részesítik inkább előnyben, Görögországban még élő (s nem feltétlenül a turizmushoz kapcsolódó) foglalkozás a halászé.

 

Délben már a kikötőben pihennek a halászhajók, a hálók is forró álmukat alusszák a parton, a halak eladva a délelőtti pszaragórán (halpiacon).

Este pedig, miközben hátunk mögött egy újabb munkanapra (éjre) készülve lassan kisorjáznak a tengerre a halászbárkák, mi egy pszarotavernában élvezzük az aznapi fogást. Bár az étlapon sok halféleség szerepel, a pincér csak kétféléből enged választani: - Ma ez volt a fogás - magyarázza. Gavrost eszünk. Amúgy nemigen kedveljük a halat, de ez most fenséges. Talán része van abban a balzsamos éjszakának, meg az öböl túloldalán, Nafplion fellegvára mögül felemelkedő Hold sárga képének, vagy a legendás görög vendégszeretetnek, hogy ez a vacsora bekerül a családi legendáriumba, de a becsületes, kemény, kétkezi munkának, ami elénkvarázsolta, bizonyosan.

Még Nafpaktosról

Nafpaktos sok vihart látott kikötőjének keleti bástyája. Miguel de Cervantes is nagyrészt ilyennek láthatta, mivel Spanyolhon irodalmának legismertebb képviselője is részt vett a lepantói csatában, ahol is egy muskétalövedéktől komolyan megsebesült, bal karja mindörökre lebénult. Ragadványneve is innen származik: el Manco de Lepanto (azaz Lepantó rokkantja). Később több művében is megjeleníti a csatát.

A lepantoi csatában részt vevő mintegy 250 török hajó bizonyára nem fért be mind az aprócska kikötőbe, mely a képen telihold fényében fürdik.

Giorgos Anemogiannis (1796-1821) szobra, kezében az elmaradhatatlan fáklyával a kikötő nyugati bástyáján. Görögország nemzeti hőse az 1821-es függetlenségi háború idején egy merész akcióban megpróbálta felgyújtani a kikötőben horgonyzó török hajóhadat, ám rajtavesztett. A törökök elfogták és halálra kínozták.

Lepantó

Nafpaktos éjjel

Ha 441 évvel ezelőtt létezett volna e fölöttébb romantikus és kényelmes szálloda, ahonnan ez az éjszakai fotográfia készült, akkor páholyból nézhettük volna a lepantói tengeri ütközetet, mely minden idők legnagyobb Földközi-tengeren vívott tengeri csatája volt, majd' 300 hajó süllyedt el. Nafpaktos ma bájos kisváros, hangulatos kávézókkal, tavernákkal, no meg egy hegy tetején trónoló romos velencei fellegvárral.

Transzformáció

Tavaly Isztambulban láttam jó pár keresztény templomot, amit aztán a XV. században mecsetté alakítottak. Hát most íme, találtam egyet, ahol fordítva történt: