„Tán alig van madár, mely virgoncabb, jobbkedvű, vidámabb
volna a seregélynél. Éneke nem sokat érő, inkább csacsogás, mint ének, néhány
kellemetlen csikorgó hangot is hallat, de oly jó kedvvel és vígan adja elő,
hogy szívesen hallgatjuk, már csak azért is, mert a tavasz közeledtét hirdeti.
Kiváló utánzóképessége lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy énekében
gyönyörködjünk. A környéken hallható összes hangokat: az aranymálinkó halk
füttyét, a szajkó rikácsolását, az ölyv hangos vijjogását, valamint a tyúkok kotkodácsolását,
a malom kelepelését, ajtó vagy szélkakas nyikorgását, a fürj pittypalatty
szavát, az erdei pacsirta mélabús énekét, a nádi poszáta, rigó, kékbegy dalának
egész strófáit, a fecske csicsergését és hasonlókat, gyakorlott fülével
nagyszerűen felfogja, nagy buzgalommal tanulgatja, majd a legmulatságosabb
módon előadja. A seregély már kora hajnalban megkezdi éneklését, napközben
el-elhallgat, este azonban még hosszabb hangversenyt rendez. Az első nagy
fagyok beálltával, vagy amint az első hó borítja a földeket, délre
költöznek…" (Brehm)
Hol készült ez a kép?
VálaszTörlésNagyon jól néz ki, ahogy a fény átszűrődik a tollak között és így látszik a szárny szerkezete.
Mohán, Katáék kertjében. És köszi...
VálaszTörlés